A fa
borítású padló alkalmazása valószínűleg több száz évre
nyúlik vissza, hiszen a fa kézenfekvő megoldásnak tűnt amikor
olcsó és könnyen elérhető burkolatra volt szükség. A fapadló
elterjedése valószínűleg a gyarmati (XVII. század) korban
kezdődött Amerikában, ahol ezt tömegesen kezdték el alkalmazni.
Ezek még egyszerű padlódeszkák voltak azokból a fafajtákból,
amelyeket éppen a környéken találtak.
Később a funkcionalitás
mellett megjelent a díszítő funkció is, ennek az egyik legelső
képviselője a Franciaországban, Versailles-ban 1684-ben bemutatott
és világhódító útjára indított ma is ismert parketta (parquet
de menuiserie). Ez még egy egyszerűbb nem faragott parketta, de már érzékelhető
az egyedi stílusa és a díszítő funkciója. Ezt követően
az évek folyamán egyre díszesebb mintázatú parketták láttak
napvilágot, amelyek elkészítése már komoly szakértelmet
követelt.
Az ipari forradalom a parketta gyártás
technológiáját is forradalmasította. A gőzgépek megjelenése
lehetővé tette az egységes méretű parketták gyártását.
Később a csaphornyos technológia lehetővé tette a deszkák
szögelésének elrejtését, még több teret adva a díszítő
funkciónak. A mostani nagyüzemben előállított, csiszolt, méretre
vágott parketta igazán a XIX században terjedt el.
Különösen Svédországban akadtak a
parketta gyártásnak úttörői. Ezek közül kiemelkedik
Johan Kähr, aki 1857-ben indított faipari vállalkozást, amit
később a fia Gustaf Kähr vett át, jelentősen kibővítve a
parketta gyártás palettáját. A Nymbro városában található cég
1947-ben elsőként állított elő lamella fa padlót. Azóta is
nagy hangsúlyt fektetnek az innovációra, ők álmodták meg
például a klikkes rendszerrel ellátott ragasztómentes padlót. A
svédek tehát nem csak a hagyományos svédpadló gyártásában
jeleskednek, hanem más innovatív módszerekkel is igyekeznek a fa
padló gyártás élvonalában maradni.